Mint ismeretlen játékos jövevény, betoppant életembe a festés iránti vágy, s egy szép tavaszi reggelen arra ébredtem, hogy festenem kell valamit.
Pont úgy éreztem magam, mint aki szerelmes, nem tudtam kiverni a fejemből, hiába akartam. Furcsa, de ellenállhatatlan késztetést éreztem, hogy festenem kell!
Az agyam érvelt: Nem is tanultad, mit akarsz te?
Mások évekig egyetemre járnak.
Nincs más dolgod?
De a szívem egyre csak visszafeleselt: Menj és csináld, ne törődj semmivel!!
Így ment ez a diskurzus hetekig, de végül engedtem a sürgetésnek, és beszereztem a szükséges kellékeket.
Játszani hívott az élet, és én belementem a játékba.
